Enyingi Református Egyházközség

 
 

Aktualitások - Hírek

Főoldal / Hírek

November 1. 15 óra: temetői áhitat

Iván Géza / 2021-10-21 13:51:08

 


Szeretettel várjuk hagyományos halottak napi áhitatunkra a temetőnk sírkertjébe november 1-én 15 órakor.

 

Az áhitatot követően idén is elhelyezünk egy-egy csokor virágot gyülekezetünk korábbi lelkészei, iskolaigazgatói, lelkészfeleségei és presbiterei sírján.

Kívánjuk, hogy elhunyt szeretteinkre emlékezve a boldog feltámadás reménysége erősítsen és vigasztaljon bennünket!

 

 

 

tovább

Gyász

Iván Géza / 2021-10-08 13:44:51

tovább

Mire gyűlik a gyülekezet?

Iván Géza / 2021-05-09 09:38:40

 

 

Kedves Testvérünk!

Kedves Diákok, Szülők, kedves Barátaink!

Ma véget ér a Jakab leveléről szóló sorozat, és véget érnek az online és a városi TV-ben sugárzott igemagyarázat közvetítések. A presbitérium határozata szerint Áldozócsütörtökön, Jézus mennybemenetelének napján (május 13.) 17 órakor végre személyesen is találkozhatunk a templomunkban. Jövő vasárnaptól pedig ismét 10.30-tól várjunk Önt is szeretettel istentiszteleti közösségbe!

És, hogy miért fontos ez? Mire gyűlik a gyülekezet? A választ Jakab levelének utolsó mondatában találjuk - ez a mai igemagyarázat alapigéje:

"Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez." (Jakab 5,19-20)

 


 

tovább

A lélek lélegzetvétele

Iván Géza / 2021-05-02 09:32:02

 

Anyák napi igemagyarázat Jakab 5,17-18 alapján.

 

 



tovább

Imádkozzatok!

Iván Géza / 2021-04-25 10:07:31

 

Miért imádkozzunk? Miben rejlik az imádság ereje? Ki az igaz ember?
Mit jelent buzgón imádkozni?

 

 

Vasárnapi igemagyarázat Jakab 5,16/alapján:

„...Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének."

 

 

Imádság lapozás után:

 

tovább

Vasárnapi igemagyarázat

Iván Géza / 2021-04-18 20:18:46

 

Mire jó egy gyülekezet? Miért jó, hogy nekünk van?
Miért ment ki a divatból a bűnvallás, de miért olyan fontos mégis?

Jakab 5,16/a-ból kiderül:

 

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket,
és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!"

 

 

tovább

"A mélyből Hozzád száll szavam..."

Iván Géza / 2021-04-11 15:40:14

 

Mikor vagyunk nyitottabbak az Isten-kérdésre, és miért? Kik találkoznak könnyebben Jézussal: a sikeresek, vagy a szükséget szenvedők?


Vasárnapi igemagyarázat Jakab 5,14-15 alapján:

 

"Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. "

 

 

 

tovább

Hajdú Zoltán Árpád rövid életrajza

Iván Géza / 2021-04-11 10:25:19



Hitvalló református családba született Budapesten. Édesapja gyülekezetplántáló presbiter volt a Salétrom utcai Református Egyházközségben. Ebben a lelkiségben nőtt fel testvéreivel együtt.

 

A budapesti teológia elvégzése után Cecére került segédlelkésznek, ahol megismerkedett feleségével.

 

Két év múlva, 1970-ben Igaron választották meg lelkésznek, ahol három gyermekük született. 1979-ben választotta meg gyülekezetünk önálló lelkipásztornak. Itt további két gyermekkel áldotta meg Isten házasságukat.

 

tovább

Oltalmam és váram Istenem, akiben bízom

Iván Géza / 2021-04-11 10:05:19

 

Az alábbiakban gyülekezetünk korábbi lelkésze és iskolánk alapító-igazgatója, Hajdú Zoltán Árpád búcsuztatásakor elhangzott prédikációt olvashatja.

 

Alapige (textus): 91. zsoltár 1-2 verse (itt találja a tejes zsoltárt)


"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: oltalmam és váram Istenem, akiben bízom."


 

Kedves Gyászoló Családtagok, Rokonok, Barátok, Végtisztességet tévő szent gyülekezet tagjai!

 

Hajdú Zoltán Árpád, vagy ahogy legtöbben hívtuk, Zoli bácsi hamvai felett a 91. zsoltár első két versével kíván bennünket vigasztalni Krisztus a Szentlellke által.

 

Zoltán nemcsak hitte, hanem református lelkészként következetesen gyakorolta is azt a keresztyén teológiai alaptételt, hogy az egyházi szertartás szerinti temetés nem az elhunyt felmagasztalása, hanem a feltámadás örömhírének a meghirdetése a gyászoló családtagok és a végtisztességet tevő gyülekezet számára.

 

tovább

Húsvét hétfői igemagyarázat

Iván Géza / 2021-04-05 10:22:20

Az emmausi tanítványok
(Lukács evangéliuma 24,13-35)

 

Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk:

- Miről beszélgettek egymással útközben?

Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki:

- Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?

- Mi történt? - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki:

- Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.

Akkor ő így szólt hozzájuk:

- Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?

És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték:

- Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!

Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.

Ekkor így szóltak egymáshoz:

- Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?

Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

 

 

tovább