Minden temetői istentiszteleten azt a megváltó Krisztust hirdette, aki feltámadásával végleg legyőzte a halált, és akivel éppen ezért szükséges felvenni, megerősíteni és elmélyíteni a kapcsolatunkat.

Mindezt pedig nem azért vallotta, mert lelkész volt, hanem azért lett lelkész, hogy a bűneinkből megváltó és a halálból feltámasztott Krisztushoz minél többeket odavonzzon - a temetések alkalmával is.

Bárhol hirdette az Igét, bármilyen keretek között szolgálta Urunkat, a Felséges rejtekében lakott. Halálára ezért ne tekintsetek tragédiaként, mert most már a Mindenható árnyékában pihen. Mindazért, amit Zoltánban szerettetek, mindenért, amivel kivívta tiszteleteteket, bármiért, amit benne becsültetek, annak a Krisztusnak adjatok hálát, aki őt közöttetek megtartotta, s Aki, ahogy Zoli bácsi hoz szólt, szól Hozzátok ma is.

Ez a Krisztus azt szeretné, hogy Ti is az Ő felséges rejtekének lakójaként tapasztaljátok meg: olyan erős oltalom és erős vár Ő, akivel együtt, és akiért érdemes csak igazán élni, szeretni és dolgozni.

Aki a céljaid eléréséhez erőt ad, ha pedig tévesen tűznél ki célt magad elé, akkor szelíden a helyes irányba terel.

Aki a szenvedésben melléd áll, a sikereidben megóv az elbizakodottságtól, a gyászban pedig mint feltámadt Úr kérdezi Tőled: Miért szomorkodsz, amikor oly sokszor hallottad, hogy boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg..., mert megnyugszanak fáradozásaiktól. (Jelenések 14,13), Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él. (János 11,25).

Zoltán személyében egyszerre hívő és hitet plántáló férfitól búcsúzunk, de csak átmenetileg, mert a feltámadáskor újra viszontláthatjuk őt. Amennyi örömöt, derűt éltél át vele, amennyi nehéz helyzeten mentél keresztül mellette, ugyanakkora hála járjon most át azért, hogy nem a semmibe vezet tovább útja, hanem a feltámadt Krisztussal való teljes közösségbe. Zoltán számára a hit most átadja helyét a teljes bizonyosságnak: Tudom, kinek hiszek, aki megtörte a halál erejét, és aki az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. (2Timóteus 1,10)

Nekünk egyelőre még megmarad a hit - ezért közeledjetek Jézushoz, akinek erejére ráhagyatkozhatunk, mert nekünk is oltalmunk és várunk.

Ahogyan Virágvasárnap Krisztus királyként vonult be Jeruzsálembe, úgy előttünk is, előtted is királyként, győztes királyként áll itt, mellettünk. Aki megváltó keresztahálával és feltámadásával a legnagyobb ellenségünket, a halált győzte le. (Római levél 6. rész, 23. verse) Zoltán - hozzánk hasonlóan - nem hitt a véletlenekben, nem tekinthető annak, hogy épp Virágvasárnap hívta őt haza az Úr.

Ő, aki annyiszor vezette sikerre Zoltánt, most Titekete kíván átvezetni a gyászmunka nehéz útján a hálával való emlkékezésig. Mindazért a sok jóért, amit Zoli bácsival átéltetek adjatok hálát Krisztusnak, aki és és uralkodik mindörökké!

Legyen nekünk, gyászolóknak közös tapasztaltunk, hogy Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: oltalmam és váram Istenem, akiben bízom!

Így legyen! Ámen!