Fájó szívvel tudatjuk, hogy Hajdú Zoltán református lelkész, a Tinódi alapítója és korábbi igazgatója, 2021. március 28-án, vasárnap, életének 78. évében elhunyt.

Lelkészbeiktatása 1979-ben

Zoli bácsi Budapesten született, ott végezte tanulmányait is, lelkészi szolgálatát mégis itt, a Dunántúlon végezte. Leghosszabb ideig, 29 éven át közöttünk. 1979-ben költözött Igarról feleségével, Éva asszonnyal és három gyermekükkel Enyingre, ahol további két gyermekük született. Gyülekezetépítő munkásságának köszönhetően már rövid időn belül megismerte az enyingi embereket. Az 1980-as évektől komoly szolgálatot végzett fiataljainak körében is.

Sokrétű lelkészi és közéleti munkája az 1990-es évektől túlnyúlt városunk határain. Az enyingi református fiatalok között végzett aktív munkáját - a rendszerváltást követően - országos szinten is folytatta: a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) egyik újjászervezője volt. Helyben pedig, amint lehetőség nyílt rá, újraindította gyülekezetünk 1948-ban bezárt iskoláját is. A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola ezzel hazánk első egyházi fenntartású művészetoktatási iskolája lett. A művészetoktatáson keresztül nemcsak gyülekezetünk és városunk kulturális élete pezsdült fel, hanem számtalan diákunk jutott el külföldi vendégszereplésekre, Nyugat-Európába és a szomszédos országok magyarlakta területeire egyaránt. 2002-től kezdődően a művészeti tárgyak mellett újraindult az általános iskolai nevelői-oktatói munka is.

Az 1990-es évek elején önkormányzati képviselősége mellett alpolgármesteri feladatokat is vállalt, és két cikluson keresztül volt országgyűlési képviselő. Lelkészi és képviselői feladatai mellett számtalan értékes, nem csak gyülekezeti rendezvényt szervezett Enyingen. Egyik értékes kulturális alkalmunk például az általa alapított Nyáresti Orgonamuzsika koncertsorozat is. Személyes kapcsolatrendszerének köszönhetően sok-sok neves kulturális és közéleti személyiség fordult meg településünkön.

A rendszerváltás után a Mezőföldi Református Egyházmegyében és a Dunántúli Református Egyházkerületben több tisztséget is betöltött, és tagja volt a Magyarországi Református Egyház Zsinatának.

Lelkészbeiktatás 2008-ban

Zoli bácsi számára fontos volt a határ másik oldalán élő magyarokkal való kapcsolattartás is. Visszatérő szava járása volt, hogy „szép hazánk szebbik felében" - és ez alatt mindig Erdélyt értette. Már a Ceausescu diktatúra alatt komoly erdélyi kapcsolatokat épített ki. Erdélyi útjaira sosem egyedül, hanem mindig gyülekezetünk tagjaival, legtöbbször fiatalokkal utazott. Emellett számtalan erdélyi magyarnak segített új otthonra lelni Enyingen. A bánffyhunyadi testvérgyülekezeti kapcsolatból nőtte ki magát az Enying és Bánffyhunyad közti testvérvárosi kapcsolatunk is. Nagy megtiszteltetésnek tekintette, hogy Enying mellett Bánffyhunyadon is díszpolgárrá választották. Erdély mellett Kárpátaljára is számtalanszor vitte gyülekeztünk fiataljait, és a délszláv háború alatt is vitt segítséget az elűzött horvátországi magyarok számára, ahova a háború után is örömmel tért vissza.

A Tinódi 20. születésnapján Éva asszony
és Szabó Szilárd igazgató társaságában 2016-ban

Zoli bácsi 2006-ban ment nyugdíjba, és azóta nagyobb gyülekezeti és tinódis rendezvényeinken rendszeresen találkozhattunk szája szélén megbúvó, jellegzetes, kedves mosolyával.  Végakarata szerint az enyingi református temetőben helyezik örök nyugalomra.

Szívének kedves bibliai igéjével búcsúzunk Zoli bácsitól:

„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!"
(90. zsoltár 1-2. versei)

Az iskola 20. születésnapján 2016. áprilisában