Enyingi Református Egyházközség

 
 

Ne ítéljetek!

2021-03-14 11:29:23 / Iván Géza

Igemagyarázat böjt 4. vasárnapján
(2021. március 14.)

Koronavírus megbetegedés miatt nem készült felvétel.

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!"
(Máté evangéliuma 7. rszének 1. verse)


Vicces kisfilmek köröznek ezzel a címmel: „Ne ítélj elhamarkodottan!”. Láthatunk például egy féltékeny embert, de kiderül, hogy a felesége nem azért ölelt meg valakit, mert megcsalja, hanem mert éppen nyert egy autót. Ma, amikor az időt úgy képzeljük el, mint egy mérőszalagot, amikor minden egyenértékűvé vált, akkor az is egy közkeletű üzenet, hogy bármiből lehet jó is és rossz is. Éppen ezért ma nehéz jól értelmeznünk ezt az igét...

Folytatáshoz kattints ide:

 

 

Hát persze, hogy ne ítélj – kiáltja közöttünk a világpolgár –, mert nem lehet előre semmit sem tudni. Ne minősíts senkit! Jézus nem olyan valaki, aki ne ítélt volna. Ő feldöntötte a kufárok asztalát, iszonyatosan kemény szavakat mondott a farizeusokra, nagyon is vállalta a véleményét. Nyilván nem mindenáron, nyilván nem az volt a lényeg, hogy mindenkinek beolvasson. Ellenkezőleg. De a „Ne ítéljetek!” parancsa nem azt jelentette, amit ma sokszor mögé gondolunk.

 

Nem a gyávaság, a visszahúzódás, nem a „legen mindenkinek igaza” életérzés van e mondat mögött. Talán segt a megértésben, hogy ez a mondat többes számban van. Bár sokszor így idézzük: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”, valójában a Bibliában mindenütt többes számban szerepel. „Ne ítéljetek!” Itt tehát a közösséget szólítja meg Jézus. Nem az egyes ember igazságérzetéről van szó, hanem a közösségben való helyzetéről. Az emberi társadalom ugyanis egészen máshogy vélekedik a bűnről, mint a keresztyének közössége. A társadalomban szükséges, hogy a bűnöknek rangsora legyen.

 

Sokszor gondolkodunk a bűnről jogász módjára: úgymond a „tényeket” vesszük figyelembe. Pedig azok csak emberi szerepjátékok. Van, akinek a farizeus szerepe, másnak pedig a bűnös nő szerepe jutott. Isten szempontjából ezek tényleg csak szerepek. Az egyik csoport magán hordja bűne bélyegét, ők a nyilvánvaló bűnösök, a másik csoport az erénybe burkolózott bűnösök csoportja. Azzal a mondattal, hogy „Ne ítéljetek!”, Jézus arra hív minket, hogy radikálisan válasszuk szét az embert és a bűnt.

 

Először tegyük ezt meg önmagunkban. El tudjuk-e magunkat fogadni? Nem kell állandóan igazolni magamat, mert nem vagyok azonos a bűnös énemmel. Ne ítéljem meg önmagamat sem! De a másik embert se ítéljem meg, mert ő sem azonos a bűnével. Mi is az igazi ítélet? Az, amikor valamivé teszek valakit. Voltaképpen minden alkotás egy ítélet. A legerősebb ítélet pedig a teremtés. Isten ítélt és szétválasztott.

 

Más az, ami fent van, és más az, ami lent, más az, ami világos, és más, ami sötét. Az ítélet mindig a teremtéshez utal bennünket. A másik ember is Isten teremtése. „Ne ítéljetek!” – e mögött a felhívás mögött ott van Isten ítélete: Ne ítélj, mert Isten adta azt a valakit melléd, akit megítélsz, és voltaképpen Istent ítéled meg, ha megítéled a felebarátodat. A mi biztonságunk és ítéletünk is egyedül Isten kezében van.

 

Minél jobban elfordulunk ettől a biztonságtól, annál inkább ítélkezünk. Sokszor úgy látjuk, hogy egy másik ember bűne, gyengesége az akadály abban, hogy jobban menjenek a dolgaink. Ő az, aki nem teszi meg, nem áll oda… Valójában nem a másik ember az ok, hanem az, hogy én magam nem fészkeltem be magam jól Isten tenyerébe. Nála van a biztonság, nála van a megbocsátás és az elfogadás. Ha farizeussá válunk, és véletlenül kicsúszik a szánkon: „Hálát adok, hogy nem vagyok olyan, mint az…”, akkor gyorsan formáljuk át imánkat: „Istenem, mutasd meg teremtő hatalmadat bennem!” Ezt adja meg nekünk a Mindenható ebben a böjti időszakban!

Ámen.

 

Dr. Fekete Ágnes: 40 nap – Böjti áhítatos könyv (Budapest, 2016. Kálvin Kiadó, 2. kiadás, 54-56. o.)