Hát persze, hogy ne ítélj – kiáltja közöttünk a világpolgár –, mert nem lehet előre semmit sem tudni. Ne minősíts senkit! Jézus nem olyan valaki, aki ne ítélt volna. Ő feldöntötte a kufárok asztalát, iszonyatosan kemény szavakat mondott a farizeusokra, nagyon is vállalta a véleményét. Nyilván nem mindenáron, nyilván nem az volt a lényeg, hogy mindenkinek beolvasson. Ellenkezőleg. De a „Ne ítéljetek!” parancsa nem azt jelentette, amit ma sokszor mögé gondolunk.

Nem a gyávaság, a visszahúzódás, nem a „legen mindenkinek igaza” életérzés van e mondat mögött. Talán segt a megértésben, hogy ez a mondat többes számban van. Bár sokszor így idézzük: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”, valójában a Bibliában mindenütt többes számban szerepel. „Ne ítéljetek!” Itt tehát a közösséget szólítja meg Jézus. Nem az egyes ember igazságérzetéről van szó, hanem a közösségben való helyzetéről. Az emberi társadalom ugyanis egészen máshogy vélekedik a bűnről, mint a keresztyének közössége. A társadalomban szükséges, hogy a bűnöknek rangsora legyen.

Sokszor gondolkodunk a bűnről jogász módjára: úgymond a „tényeket” vesszük figyelembe. Pedig azok csak emberi szerepjátékok. Van, akinek a farizeus szerepe, másnak pedig a bűnös nő szerepe jutott. Isten szempontjából ezek tényleg csak szerepek. Az egyik csoport magán hordja bűne bélyegét, ők a nyilvánvaló bűnösök, a másik csoport az erénybe burkolózott bűnösök csoportja. Azzal a mondattal, hogy „Ne ítéljetek!”, Jézus arra hív minket, hogy radikálisan válasszuk szét az embert és a bűnt.

Először tegyük ezt meg önmagunkban. El tudjuk-e magunkat fogadni? Nem kell állandóan igazolni magamat, mert nem vagyok azonos a bűnös énemmel. Ne ítéljem meg önmagamat sem! De a másik embert se ítéljem meg, mert ő sem azonos a bűnével. Mi is az igazi ítélet? Az, amikor valamivé teszek valakit. Voltaképpen minden alkotás egy ítélet. A legerősebb ítélet pedig a teremtés. Isten ítélt és szétválasztott.

Más az, ami fent van, és más az, ami lent, más az, ami világos, és más, ami sötét. Az ítélet mindig a teremtéshez utal bennünket. A másik ember is Isten teremtése. „Ne ítéljetek!” – e mögött a felhívás mögött ott van Isten ítélete: Ne ítélj, mert Isten adta azt a valakit melléd, akit megítélsz, és voltaképpen Istent ítéled meg, ha megítéled a felebarátodat. A mi biztonságunk és ítéletünk is egyedül Isten kezében van.

Minél jobban elfordulunk ettől a biztonságtól, annál inkább ítélkezünk. Sokszor úgy látjuk, hogy egy másik ember bűne, gyengesége az akadály abban, hogy jobban menjenek a dolgaink. Ő az, aki nem teszi meg, nem áll oda… Valójában nem a másik ember az ok, hanem az, hogy én magam nem fészkeltem be magam jól Isten tenyerébe. Nála van a biztonság, nála van a megbocsátás és az elfogadás. Ha farizeussá válunk, és véletlenül kicsúszik a szánkon: „Hálát adok, hogy nem vagyok olyan, mint az…”, akkor gyorsan formáljuk át imánkat: „Istenem, mutasd meg teremtő hatalmadat bennem!” Ezt adja meg nekünk a Mindenható ebben a böjti időszakban!

Ámen.

Dr. Fekete Ágnes: 40 nap – Böjti áhítatos könyv (Budapest, 2016. Kálvin Kiadó, 2. kiadás, 54-56. o.)