Enyingi Református Egyházközség

 
 

A félreértések elkerülése végett

2020-04-19 10:29:12 / Iván Géza

Vasárnapi igemagyarázat


Textus (alapige): Máté 16,5-12

 

Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Jézus így szólt hozzájuk:

- Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! Ők pedig így gondolkodtak magukban:

- Nem is hoztunk kenyeret!

Tudva ezt Jézus, így szólt hozzájuk:

- Miért gondolkodtok magatokban azon, ti kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hány kosárra valót szedtetek össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hány kosár maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek? Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!


Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

 

 

Az idősebb olvasók még emlékeznek Hacsek és Sajó párosára. Amikor még nem voltak baki videók, sőt még internet sem, akkor ennek a két kitalált szereplőnek az idétlen párbeszédei a kabarék és rádiós humorfesztiválok állandó részei voltak. A humor forrása mindig az volt, hogy félreértették egymást. Jobban mondva egyik a másikat - vagy azért, mert nem hallotta jól, vagy pedig azért, mert amit a fülével jól hallott, azt fejben nem tudta értelmesen összerakni. Jobb jeleneteiken ma is nagyokat lehet derülni. Aki még nem ismeri őket, keressen utána, megéri.

 

 

Máté evangéliuma ebben a történetben nem egy vicces jelenetet mutat be. A tanítványok félreértése nem humoros. Ahogyan az sem, amikor minket értenek félre, vagy éppen fordítva. Inkább bosszúságot és veszekedéseket okoznak a mi mindennapi félreértéseink. Talán egy kabaréjelenet vagy filmvígjáték félreértései is csak azért viccesek, mert a saját félreértéseinken ritkán tudunk nevetni - hát inkább nevetünk másokén. Ilyenkor a mi félreértéseink okozta feszültségek is oldódnak.

 

Mi okozta a Jézus és tanítványai közötti kommunikációs zavart? Két tényező: az egyik, hogy nem voltak ott Jézus korábbi beszélgetésénél. Ezt a mai evangéliumi rész előtti versekben olvashatod (kattints ide: Máté 16,1-4).

 

A tanítványok nem tudják, hogy Jézus szeretné megóvni őket az írástudók tévedésétől. Attól az alapvető emberi szándéktól, hogy újra meg újra megerősítő jelet kérjünk Istentől - úgy, hogy közben a legegyértelműbb jeleinek hátat fordítunk. Amikor Jézus Jónás próféta jelét említi, a húsvéti feltámadására utal. Ahogy Jónás három napig volt a cet gyomrában, mielőtt Ninivénél partra került volna, úgy ő is csak harmadnapra támad majd fel.

 

Mi is sokszor úgy viselkedünk, mint a farizeusok és szadduceusok: Istentől kapott ajándékainkat magunknak, vagy a szerencsénknek tudjuk be, és folyamatosan valami nagyobb bizonyosság után vágyakozunk. Egy héttel húsvét után szinte kellemetlen szembenézni a kérdéssel: a húsvéti hit az ünnep eltelte után megvan-e még bennünk?

 

A tanítványok ebből a beszélgetésből kimaradnak, csak utána csatlakoznak Jézushoz. Viszont nem vittek magukkal ennivalót, ezért a kovászról nekik a kenyér jut eszükbe. Ahelyett, hogy visszakérdeznének, hogy miért mondja Jézus, óvakodjanak a farizeusok kovászától, rögtön válaszolnak.

 

Visszakérdezni sokszor nekünk is kellemetlen, mert akkor kiderülne, hogy fáziskésésben vagyunk. Ezért - csak, hogy időt nyerjünk - mi is szoktunk válaszolni valamit arra, amit nem, vagy csak homályosan értünk. (Aztán vagy bejön, vagy nem.)

 

Jézus átlát a szitán, meg is szidja a tanítványokat. Nem azért, mert félreértik őt. Nem is azért, mert még nem értik, hogy több az élet annál, hogy mit együnk, vagy mibe öltözzünk. Röviden: az élet sokkal gazdagabb az anyagi szükségleteink utáni rohangálásunknál. Hanem azért, mert aggodalmaskodást fedez fel a válaszukban. Nem hisznek benne, pedig ott voltak, mikor szinte a semmiből lakatott jól tömegeket.

 

Elnézi, hogy az akkori tanítványok és mi, a mai tanítványai újra meg újra beleesünk abba a hibába, hogy az anyagiakat nagyságrendekkel magasabbra helyezzük a fontossági sorban. De sem akkor, sem most nem huny szemet az aggodalmaskodásunk felett. Sosem mondja, hogy ne törődjünk a földiekkel. Az anyagközpontú gondolkodásunkkal az a baj, ha kizárólagos. Annyira, hogy a lelki szükségleteinkkel nem is törődünk.

 

Ha az anyagiak a minden, akkor a legkisebb megbillenéstől eluralkodik rajtunk az aggodalom. Ahol pedig az aggodalmaskodás befészkeli magát, ott kétségbeeséssé és félelemmé duzzad, ami olyan aránytévesztéshez vezet, hogy már a legláthatóbb jelek iránt is vakká válunk.

 

Ezért feddi meg Jézus a tanítványokat. Ez után pedig visszatér az első mondatára: vigyázzatok és óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától. Ekkor megértik tanítványai, hogy a kovász a tanításukat jelenti. Nem szó szerint kell érteni, ez egy metafora, ami azt fejezi ki, hogy Őrá, a Mesterre kell figyelni, mert a tévtanítások úgy hatják át a gondolkozásunkat, ahogyan egy kis kovász az egész véka tésztát megkeleszti.

 

Minél nagyobb aggodalommal tölt el a bizonytalanság, minél inkább félsz a bizonytalantól, annál inkább fordulj Jézus felé. Bibliaolvasásban, imádságban, igehirdetések olvasásában, vagy közvetítések követésében.

 

Nemcsak a testi épségünk megóvása fontos a karanténban, hanem az is, hogy a másoktól való fizikai elzártság ne vezessen a Jézus előtti bezárkózáshoz. A farizeusok és szadduceusok annyira elzárkóztak Tőle, hogy kérdéseik is csak álkérdések voltak. A Jézussal való kommunikációs csatorna megnyitásának esélyt sem adtak. A tanítványok pedig újra meg újra félreértették szavait - de azzal, hogy mellette maradtak, esélyt adtak annak, hogy Jézus tisztázza a félreértéseiket.

 

Tegyünk mi is így, maradjuk itt Mellette - a félreértések elkerülése végett.

Ámen!

 

* * *


Szólt hozzám: tarts ki már velem, Most célod el kell érned,

Immár enyém a küzdelem,
Kiállok készen érted. Te az enyém, én a tied,

S hol én vagyok, ott lesz helyed:
Szét nem választ az ellen.


298. dicséret 7. versszaka